Ihlet-madár szállt le
a szemközti fára -
gondolat-szikráktól
ragyog a ruhája;
félve nézek csak rá,
nehogy elröppenjen -
nehogy égbe vigye
épp-szendergő terhem.
Ihlet-madár dalol,
zöldülnek a lombok -
pedig lassan ősz lesz;
szegények, bolondok;
megtévedtek tőle...
azt hitték tavasz jár -
azt hitték élhetnek,
s értük szól a fanfár.
Ihlet-madár röppen,
megcéloz egy felhőt -
és ha majd eléri
elkopnak a jelzők;
sötét lesz akkortól,
szomorúság, sírás -
szomorúság napján
nem kell világítás.
Megjegyzés: (2016. szeptember)