RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2016-11-01 17:26:24, 487 olvasás, bacsol , 0 hozzászólás
Ahogy pislákolt még testében a fény, szavaiból lett formázatlan agyag, cseppenként, lassan elapadt a remény, s fájdalmat hallgatnak a betonfalak. Most lelkedért lobog a mécses lángja, most még szúr, sebez emléked szilánkja, könnyekre váltva immáron a remény, apám szeméből már szívemben a fény.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς