Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A kis gyertya

, 771 olvasás, Levin , 0 hozzászólás

Szerelem

„Volna csak enyém az ég köntöse,
arannyal hímzett ezüstszínű fény,
az ég kék, sötét s szürke köntöse,
melyben az éj jár,
s a hajnal s a fény,
azt teríteném lábaid elé;
de minden kincsem, csak az álmaim;
álmaimat terítem a lábaid elé.
Lépj lágyan, óvatosan.
Mert amin jársz, az álmaim. ”

Annyira szeretlek,
úgy hiányzol,
tehetetlen vagyok,
már térden állva kérnélek.
Mondd el mi a bűnöm, vétkem,
ha nem is lehetek soha melletted,
mondd el, mi rosszat tettem.

Sokadszor leírom,
tudom, hogy nem tehetsz az érzéseidről,
és hogy megszakad a szívem,
de ennél ártatlanabb érzés
nem létezhet.
Egyedül élek, veled a szívemben.
Nem tudom, hogy mi okot adtam rá,
hogy félelmet keltsek érzékeny lelkedben.

Oly sokat köszönhetek neked,
bárcsak tudnád, éreznéd,
nekem ünnep, csoda volt,
mikor megszerettelek,
de csak lehajtott fejjel ülök,
mit tehetnék?

Tudod legszebb álmaimban,
ott mondunk igent,
ott fogadunk egymásnak örök hűséget, szerelmet,
ahol először megláthattalak.
S csak boldogan,
örömtől könnyes szemmel
fognám a kezed.

Annyira szeretlek.

Tudod, bár a múló időt sajnálom,
tudom, hiszem;
az igaz, mély érzések
nem múlhatnak el,
örökre a lélekben, a szívben
élnek és dobognak.
Jöhet bármi rossz, fájdalom,
tombolhat vihar,
süvíthet kegyetlen szél..
A kis gyertya lángja, tovább lobog..
Tovább él.

Megjegyzés: az idézet William Butler Yeats csodaszép verse.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Levin
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 230

Page generated in 0.1386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz