Navigáció


RSS: összes ·




Vers: árva gondolat…

, 354 olvasás, Zsiga Lajos , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

betévedt hozzám egy árva gondolat
mennyit érhet nekem egy boldog pillanat
a megélt idő vagy veszni hagyva a jövőt is
a pillanat boldogságával ölelkezve múlni el
mint tiszavirágok az örvénylő Tisza felett
csak úgy eltűnni az alkonnyal éji sötétbe
álmatlan teraszon hagyva néma lépteim
csokorba kötve otthagyni hajnalnak álmaim
ha majd jön a reggel s kibontja szárnyait
függöny mögül a nap huncutul rám kacsint
én tárt ajtót mutatok az árva gondolatnak
míg a boldog pillanat örökre nálam marad
mert lelkem forrásában születik mindig újjá
múlt jelen s jövő míg lassan vándorol az idő

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 37

Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz