Olvadáspontok
Forradalminak nem nevezhető felfedezés, de nekem új. Minden rám vetett pillantásától elolvadok. Őhercegsége még nincs egy éves, és úgy játszik velem, mint macska az egérrel. Pedig kőből van a szívem. (kac-kac) Ha valami világít, zsinór van rajta, vagy szerszámra hasonlít, vagy éppen bármiképpen szerelhető – és tiltott –, akkor az bevizsgálandó. Mászik, forog, feláll, győzedelmes mosolyok kíséretében megszerzi, elveszi, megfogja, elhúzza, ledobja, stb. A szobakerékpár sem ússza meg – illetve én –, mert rákapaszkodva azt is arrébb mozdítja. A szívem is megáll, mi lesz ebből a kölyökből? Az erősebb alkatú, magas családtagok génjei jól összekeverve, kiadtak egy pompás, és szédítően imádható egyedet, elmondhatatlan színű szemekkel. Hol kék, hol szürke, hol keveredik bele még barna is, mindig más. És ahogy néz!
Olvadok.
Semmi vész, ezt a kacskaringós valamit, a végén két pöcökkel simán lehúzom! Ha a Mami nem veszi észre, akkor még meg is kóstolhatom. Naná, hogy nem megy, mert hátul is szeme van! Anyának is. Pedig annyira igyekszem őket levenni a lábukról, de az utóbbi időben a „nem szabad” vált a mániájukká. Ezek a kis bigyók a játszóban már ismerősek, forognak, zenélnek, és kívülről tudom mit lehet csinálni velük. Új dolgokat akarok megismerni! Ha-ha-ha, azt hitték, hogy beveszem ezt „baba-tabletet” is, amikor Apáé sokkal izgalmasabb!
A számítógépekről ne is beszéljünk! Ezek a mai gyerekek már úgy nőnek fel, hogy előbb fognak programozni, mint beszélni. Az a csúcs! Mindkét szülő életéhez hozzátartozik – munkaeszköz – eldugni sem lehet. A példa ott van, és egy kisgyerek utánoz. Neki is ki kell próbálni, milyen a gombokat nyomogatni.
Meg majmol (itt ezer kac-kac, mert nem lehet megállni nevetés nélkül). Grimaszol is, és ennél vidámabb perceket nem tudok elképzelni. Anyája bóhockol, neki utánozni kell, ilyenkor aztán dőlünk annyifelé ahányan vagyunk. Népes a család, a nevetés ragadós. Tipikus esete az azért nevetek rajtad, mert te nevetsz rajtam, és ez így hullámzik egyre tovább. A gyerek tanulékony, nevet, kacag velünk együtt.
Olvadok.
Ezt bírom a legjobban, amikor mindenki itt van, és nevetőst játszunk. Majdnem leesnek a székről. Egy jól irányzott fintor, és enyém a világ! A Papát is kenyérre lehet kenni. Elég kinyújtanom a kezem, hogy vegyen fel. Jó magasra emel, ha akarom elérem a felső falat. Mert a fejünk felett is fal van, ha valaki nem tudná! Onnan mindent látni, és a Papa megengedi azt is, hogy megnézzem a csilingelőt a derekán, amivel a Papa-tütü ajtaját nyitja. A számba nem vehetem, azért azonnal rám szól. Olyankor olyan a szeme, mint Anyáé. Kékséges.
A vásárlás kész horror, ha nem Őhercegsége lenne velünk. Azt hiszem kevés olyan gyerek van, aki simán végignézi, és közben szunyál is egyet, amíg Anya, és a Mama bevásárolnak. Anyának a piperecuccok a gyengéi – közte a babapiperék –, engem a sajtos pultok vesznek le a lábamról. Órákig tudnék válogatni. Közben élvezzük a kedves tekinteteket, és a visszamosolygó arcokat. Férfiból van a lelkem, mert az igazán szép nők a gyengéi. A legutóbbi nagy-bevásárlós tevékenységünket azzal tette emlékezetessé, hogy úgy megnézte a mellettünk válogató fiatal, nagyon szép lányt, hogy az alig hitt a szemének Kétszer is visszafordult, biztos, ez a kiskrampó a kocsiban őt nézi? Őhercegsége Anyukája pedig mosolyogva, szó nélkül bólogatott, széttárt kézzel jelezve: „Igen! Pasiból van! ” Mondanom sem kell, nagy sikere volt.
Olvadok.
Két NŐm vásárol. Ezzel mindent el is mondtam. Nem csodálom, hogy Apáék kézzel-lábbal tiltakoznak, ha szóba kerül. Órákig eltart. Engem meg nem zavar. Bámészkodom, nézem a csajokat – hűha, milyen szépek vannak! –, vagy bealszom, mert Anyáék ide-oda tologatnak, és attól álmos leszek. Ha felnövök, az lesz az egyik, megírt tanulmányom címe: „Mit, és miért lehet órákon át szagolgatni a piperés pultoknál? ” A családom férfitagjai szerint, ez nehezebb kérdés, mint a relativitás elmélete. Bár arról sem tudom még mit jelent, eszik-e, vagy isszák? Jó nehéz lehet.
Őhercegsége nő, és napról napra új dolgokkal lep meg bennünket, hihetetlenül gyorsan tanul. Megfigyel, érdeklődik, partner a vele való foglalkozásokon. Felneveltünk két gyereket, de minden alkalommal rácsodálkozom, hogy létezik, hogy van, hogy mennyi örömet, vidámságot, boldogságot ültetett újra a szívünkbe, hogy új célok, és új utak nyíltak meg előttünk. Boldogok voltunk szülőként, de a fokozás – bár ugyanabban az értelemben – az unokánk érdeme.
A szeretet – nálunk bizonyíthatóan – nem osztódik, hanem szorzó előjellel rendelkezik.
Ezért, továbbra is…
Olvadok.
Megjegyzés: 2016
ppj
|
Online látogatók:
Látogató: 155
Regisztrált: 1
Kereső robot: 36 
Összes: 192
Jelenlévők:
