Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyász

, 389 olvasás, maximum , 0 hozzászólás

Halál

Kék égbolt alján ragyogott a fény,
gyufára gyújtott a halvány remény.
Halk nesz árnya libben át a rácson,
roskadó élet megállt a hajón.

Térdre kényszerített szívem zokog,
Eleven képe előttem mozog.
Szárnyra szegett keze még integet,
látom magamban, ahogy rám nevet.

A hangja lelkembe ivódott tű,
drága arc emléke, eleven mű.
Tehetetlenség nyomora vonyít,
bilincsként vert lánc magába ordít.

Megjegyzés: 2016. augusztus 01. hétfő-30. kedd

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 346
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2259 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz