Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A paramnézia bája

, 293 olvasás, lambrozett , 0 hozzászólás

Álom

Milyen messze lehet az Óperenciás?
Miféle cipő kell, hogy addig eljussak?
Varrassak-e köpenyt, olyan bűvös-bájost?
Ki segíthet ebben? (Nekem bonyolultak.)

Kell-e vinnem rózsát Valaki sírjáról, s
lendíthet-e majd az jó-tündérségemen?
Lelkem átlényegül anélkül is vajon?
(Talán elég csupán, ha főm belevetem.)

Súlyos kérdéseim viccesen hathatnak...
De emlékszem, mikor ott álltam a parton.
Melyik életemben vagy holtamban tettem,
nos, ezt bizony nehéz volna megmondanom.

Sípgyártók eltűntek, fütyölhetek számmal,
hétmérföldes léptet álmomban sem kapok -
hamu sincs, amiben pogácsám sülhetne...
Kihalt óriások közt járok most gyalog.

Győzőm lesz a medve, oroszlán és kígyó,
nézhetem üveges szemekkel a kaput....
ahonnan kikiált majd egy csengettyűhang:
- Mi nem vagyunk sehol, másé a Déja vu-d.

Megjegyzés: (2016. július)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 227

Page generated in 0.2164 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz