Nézd milyen gazdag vagyok,
lelkemen szédítő húrok zengenek;
szemeim fénye elterül táguló
nedves bársonyán az égnek;
látom a világot, és önmagam;
ahogy varázsos álmát ringatja a lélek.
Nézd milyen gazdag vagyok!
Szavaim bájosak, szépek.
... látom amint tücsök szökken,
és hallom, ahogy zúgnak erdők, és tengerek,
ahogy száll a pór, s a hamu,
ahogy születnek, s majd elmúlnak
mindenek; látok, és érzek:
Nézd milyen gazdag vagyok.
Nézem ahogy lila ködökbe
öltözik a lélek, ahogy a dolgok
olykor rosszak, máskor meg szépek;
látom az ágat melyet egy
esőcsepp lehajlít, látom a vágyat,
mely néha részegen lelkeket hódít;
Vágyak, és álmok
de mind - e közül a legnagyobb,
hogy láthatlak téged! -
Nézd milyen gazdag vagyok.