Végül kitette magát
a megmérettetésnek.
A szájhősök mind visszavonultak,
az ég madarai elnehezedtek.
Az igazak átalusszák,
szenderegnek hegyi párától.
Valaki többé nem ismeri meg,
valaki elkapta a kezét,
valaki felkapja a fejét.
A kegyelem kék láng, figyeli.
Mellkasa nyitva, lándzsahegyen
anyagtalan a szív.
Nem lehetett volna soha jobbkor.
Előrehozták a fosztás idejét.
A tollfelhő pelyheiből szájára tapad egy.
Még lélegzik.
Lélegzik.