... csak a tied.
Dobog a kő,
és zúgnak tengerek.
Csak a tied! Mert másé,
már nem lehet!...
Nincs más, csak te,
és ha te nem, semmi sem;
mert nem tárgyként vetődik,
a lélek a lélekbe szüntelen!
Múlhatnak századok,
jöhetnek új idők,
jönnek, és mennek
a bájos szeretők!...
Dobog a kő, és
perzsel a láng!
Nem apad, soha nem
múlik a vágy!
Elhalnak, s születnek
új csillagok; de van ami örök,
mert a mennyben fogantatott!