Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Trianon hon

, 246 olvasás, gszabo , 0 hozzászólás

Bánat

Kezdetben szép volt,
mint egy kedves gyermek,
ártatlan, gyenge, de életre termett.
Szép fejét koronás hegyek kéklő lánca,
már szorosan, védőn körbezárta,
s izmos lábát-ami tartotta-
tarajos tengerek habja mosta
Zabolátlan, erős, érintetlen sejtek,
isteni parancsra felragyogtak, győztek.
Más vérrel, hasznukra végre elvegyültek,
így lettek erősek, egyre erősebbek
Győztes csatában, bár veszett emberélet,
de gyáva félelem, végre semmivé lett.
Békében gabonát vetett a homokra,
és csodás várakat épített romokra
Élt az otthonában, vágyón, összebújva,
majd a vészben harangot kongatott újra,
amikor támadták ellenséges árnyak,
de jobbját nyújtotta minden jó barátnak
Családban élt, hittel őrizte a lelket,
gyermeket, gyümölcsöt érlelt és szerelmet,
de könnyes szemmel, temette el a holtat,
aztán dicső szobrokat emelt a múltnak.
Felnőtt, nagy lett, mindent örökölt a gyermek,
egy százágú fa, ami csodákat termett!
Majd támadták kártékony, idegen testek,
mély sebeket ejtve, amit a test elrejt.

Észre sem vettük, mikor beteg lett!

Belül sorvadt, önpusztító lángban égve,
míg harácsolt, dúskált a Test renyhe része.
Zsíros szigetek tapadtak az erekre,
lélekben éreztük, így marad örökre
Bennünket éltető nedv, nem vitt már erőt
a tettre késznek, s a tettek elmaradtak.
Aztán az agy-a lélek éltető fészke-
befogadott öngyilkos, otromba eszmét,
majd rombolni küldte a testet parancsra,
s az támadt idegen otthonra, fajra.
S most, legyőzetve értelmetlen harcban,
itt fekszik torz, csonkolt, formátlan alakban,
és mára, korcs téveszmék kényszerű rabja,
a Nagy Egész satnya, szánalmas, darabja.
Lassan ellepi a gaz, parlag a Szellem,
amit kufár lábak taposnak. még lejjebb
Áradnak benne szennyes, idegen nedvek,
mossák a gátat, végül megtelepednek.
Vállain éhes, idegen varjak ülnek!
Rabolj! - suttogja a mohó száj a fülnek,
A rab Test újra, megint összezavarva,
most melyik része úr és melyik a szolga?
Belül, rákos sejtek már újra harapnak,
Ezer gazdája lesz egyetlen falatnak!

Az egyik mindig fal, a másik meg préda,
hogy kinek mennyi jut, nem jegyzi a kréta

Szabad a vásár, szabad az élet!
Fogy a zsákmány és satnyul a Lélek.

Magyarország, én szeretlek téged!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: gszabo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 344
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2562 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz