Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A magad kenyerén

, 198 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Hiába húzod meg magad
a szoba valamelyik szegletén,
majdcsak megbékélsz a magad kenyerén.
ha elakarod adni a vizet,
meg kell gyújtani a tüzet.
de tüzet oltani
moslékos vödörrel is lehet.
ha borítják, kapd el a fejed.
ha a gyengébbet szidod
nyakra, főre,
bátor beszéd,
bölcs beszéd
lehetne, ha nem
öncélú lenne.
ez már állati színvonal,
bár nem élünk a dzsungelben.
a baj akkor kezdődik,
ha a bárány akar lenni a farkas
ha a sasok hallgatnak
és a papagájok beszélnek.
fennhangon, akár a rádió,
s megette a bárány a farkast.
farkasbőrbe bújt a bárány
s továbbra is csak hallgatnak.
nem sok bürge múlt ki miattam.
bennem van a vasakarat,
hóhér szegi a nyakamat,
leverem mint vak a poharat.
lapockacsontján láthatod sorsodat.
kőkéseddel leszúrva
az áldozat oltárán.
s hallom hogy néha
beszélnek itt még magyarul,
mikor az ember kiáltja,
anyjuk, szólj a pujáknak
hajcsák bé a bürgéket
meg a tehent.
és nem lehet manapság
csarnokba vinni a tejet.
ha nem igyekszel mindenképp
felszínen maradni,
lesülyedsz a mélybe,
az érdektelenségbe,
a végső elkeseredésbe,
az ismeretlenségbe.
az elfeledésbe.
nem leszel más mint ismeretlen senkiből
lett ismert senki.
ahhoz több kell, hogy valaki legyél,
s megbékélhetsz majd
a magad kenyerén.

Megjegyzés: 2016 július 7

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 2
Kereső robot: 30
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1427 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz