Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Velem van a fény

, 174 olvasás, Herceg , 0 hozzászólás

Szerelem

(Mint láng ég a szerelem,
S a gyertya hozzá a szeretet.)

Hiába a legjobb parafin alkot,
Sosem éreztem magamon a lángot.
Ugyan égig érő tüzet; hatalmasat láttam már,
De az én kanócom még meggyújtásra vár.

Csak furcsa, bolondos emlékek,
Mikor méterekről gyufával dobáltok.
Rendetlenül kavargó, kavargó képek,
Mind olyan, olyan messze álltok.

Közelebb jönni egyikőtök sem mer?
Ennyire egyikőtök sem ismer?
Tégy hát még egy lépést előre!
S ettől kapok Én újult erőre.

Lobbants lángra hirtelen!
S a szakadék bármilyen mély,
Ugrom hát, vár a végtelen.
De érzem, velem van a fény.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Herceg
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz