Gyere kisunokám
most ülj ide mellém,
kérlek hogy add a kezed.
meséld el nékem
miért sír a lelked,
tested mitől remeg.
könnyáztatta arcod,
nem a láztól piros,
mond el nekem gyorsan
ki bántott meg most.
hogyha sírni látlak,
mintha az én szívem tépnék
gyere öleljél át,
máris itt a segítség.
két puha karoddal
karold át nyakamat,
nyomjad homlokomhoz
magas homlokodat.
tested melegéből
árassz át nekem is,
szívednek ritmusát
hadd érezzem én is.
egymást átölelve
megnyugszunk csendesen,
elfeleded mi bánt
karomba rejtezve.
gondolatom bánatodig felér,
szőke hajad simítása
derekadig leér.
drága nagyapám,
itt valami de fáj,
kérlek vigasztalj meg engem.
valami szorítja szívem,
érzem hogy elkell mennem.
ne engedj el magadtól
mindig így bízz bennem.
lassan elhalkul a szó,
megnyugszik a test, és a szív,
újra előszalad a kacaj,
gyöngy fogakközt mosoly fakad,
nem is gondolunk azzal,
mi is lehetett a baj.
nem is lényeges,
újra száll éneked.
neked így sokkal könnyebb,
nem látod hogy nekem
mosolygó arcom mögött
befelé folyik a könnyem.
Megjegyzés: 2016 junius 20.