Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Varázslatos élet

, 439 olvasás, katona , 1 hozzászólás

Boldogság

Egy évvel ezelőtt, 2014-ben elhatároztam, hogy megpróbálok valami jót tenni az emberekkel, valaít amiért semmit nem várok. Ennek érdekében írtam egy kis tanulmányt a varázslatos életről és ezt a kis írásomat minden évben egyszer elküldöm a számomra kedves enbereknek, azt remélve, sőt biztosan tudva, hogy ha nem is sokat, de egy picit segítek nekik, hogy boldogabban éljenek. Fogadd Te is ezt a kis írást olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel küldöm Neked.
Baráti üdvözlettel: Károly

VARÁZSLATOS ÉLET?
Bevezetés

Mostanában nagyon foglalkoztat a VARÁZSLAT gondolata, ami gyermekkoromban a legszebb szónak tűnt nekem, mert varázslattal minden el lehetett érni. Régi szépirodalmi könyvekben gyakran lehet olvasni a varázslatos életről, ahol vidámság, könnyedség, bohémság, derű volt az uralkodó és nem a szenvedés, félelem, aggódás, amelyek most szomorítják az életet.
Mostanában varázstalanul élünk, pedig nem kellene.
Valahogyan azt szeretném magammal és másokkal is megértetni, hogy az életünk alapvetően olyan, amilyenre mi magunk „festjük”, képzeljük. Aki mindig a bajokra, fájdalmakra, anyagi gondokra, csetepatékra koncentrál, annak az élete nyomorúságos, de az az ember, aki akár milyen kevés lehetőségét is kihasznál, hogy kellemes dolgokra koncentráljon, mint egy baráti kézfogás, egy jó könyv, egy finom leves, sütemény, egy jó nevetés, beszélgetés barátokkal, az vidámabban, akár derűsen is élhet.
Szóval azt gondolom, hogy az életünket bármennyire is befolyásolják az anyagi kérdések, a társadalmi környezet, teremthetünk magunknak egy sajátos. hozzánk illő, miáltalunk szeretett, kedvelt életet magunknak. Azok vagyunk, aminek tartjuk magunkat. A bennünket körülvevő világnak olyan képet festhetünk, amilyet csak akarunk, tehát nem az a lényeg az életben, hogy ki, mit tudott az anyagi javakból összeharácsolni és eltékozolni, hanem az, hogy azt a keveset, ami van, azt hogyan tudjuk úgy hasznosítani, hogy az boldoggá tegyen bennünket. Az anyagi bőség még senkit nem védett meg a butaságtól, a henyéléstől és attól még senki nem lett bölcsebb, hogy milliárdjai vannak, amit nem vihet magával a sírba, ahol már nincsenek anyagi érdemek.
Szóval, valami ilyesmi foglalkoztat. Szeretnék segíteni az embereknek, meg magamnak is, hogy valahogy másként is lássák, lássam a világot, mint amit az anyagi racionalitás ránk erőszakol.

Miért van ez így? Mit fogok tenni, hogy ezután masként legyen? Ezen gondolkozok, amit megosztok kedves olvasóimmal is.
Szerintem az a baj, hogy az emberiség a hajdani csodálatos varázslatos felfogásából az elmúlt évszázadban teljesen átengedte magát a totális racionalitásba. Napjainkban csak a racionális dolgoknak van „becsülete”. Az elmúlt 8-10 évtizedben „varázslat-vesztett” társadalomban élünk. Erősen zsugorodik a romantika, egyre ritkábbak a szárnyaló álmok, lassan már a szerelem is a racionalitás csapdájába esik.
A hajdani varázslatos életben az emberek hittek a varázslatokban, hittek abban, hogy az életben történhetnek csodálatos dolgok, romantikus derűvel néztek a jövőbe. Az emberek romantikus derűvel gondoltak a jövőre, megédesítette ezzel az életet a mindennapi nehézségek ellenére. „Nehéz a sorsunk, de szép lesz a holnapunk”. Bízva a derűsebb jövőben, megértéssel fogadták a napi megpróbáltatásokat. A varázslatos életben a „mai napi boldogság” sokkal fontosabb, mint a racionalitás. Amíg a tudomány nem hitte magáról, hogy mindenre lehet tudományos magyarázatot adni, „szabad volt” hinni a „csodákban”, a megmagyarázhatatlanban.
Furcsa ellentmondás, de minél „fejlettebb” egy ország, annál inkább tért hódít az IQ dominanciájú oktatás, képzés, ami alaptörvényének tekinti az anyagi racionalitást és vissza szorítja a varázslatos élet felfogást. Ami nem racionális, az lehet akármilyen szép is, jó is, az nem képezheti tárgyát az üzleti életnek. A határtalan racionalitásra törekvésünk megfosztott bennünket a varázslatos élettől. Gyermekeink és unokáink már csak a mi meséinkben hallanak varázslatokról, de már ők is kételkedve néznek ránk, hogy „komolyan mondjuk-e”.
Talán még nem késő megállt kiáltani a mindenáron racionalitásra törekvéseknek. Talán még nem késő rádöbbenteni magunkat, hogy őseink boldog időket éltek az IQ ismerete nélkül is. Talán még nem késő, hogy legalább az ezután születőkben újraéledjen a mese szépsége, hogy a romantika, a derű újra az életünk legfontosabb része legyen. Talán még nem késő, hogy a világirodalom varázslatokkal teli műveit újra élvezettel tudjuk olvasni. Talán még nem késő, hogy legyen időnk egymáshoz emberi hangon szólni, szép verseket elolvasni, moziba, színházba járni.
Vagy tényleg nincs más választásunk, mint a racionalitás valóságában, ábrándozás, csodák nélkül élni? Tényleg csak a halál képes felszabadítani az anyagi racionalitásra törekvésünkből?
Valóban, gondoljuk csk végig, mi történne velünk, ha holnaptól ismét az ábrándjainnak is élnénk, ha hinni tudnánk és várnánk is a csodákat? Mi történne, ha ismét megengednénk magunknak, hogy mint őseink, mi is varázslatosnak lássuk a világot, hogy derűvel gondoljunk a holnapra?
Már hallom! Károly, pont Te írogatsz a varázslatos életről, a csodákról, a derűs holnapról, amikor még az egyetemisták is, mint „hatékonyság tanár úrra” emlékeznek rád? Károly, te, aki minden percedet beosztod, és korholod magadat, ha valamit nem sikerült a tervezett idő alatt elvégezned, te akarsz moziba, színházba járni, könyveket, verseket olvasgatni?
Igen! Ez az a gödör, amibe a racionalitásra törekvés mindannyiónkat belerántott. Ebből a racionalitás gödörből kellene valahogyan kimászni!
„Józanésszel! Ábrándok nélkül! ” Mert a racionalitás ezt követeli meg, tudom, hogy varázslatos életünket képtelenek vagyunk egyik napról a másikra megteremteni, de kell, hogy legyen bennünk annyi életakarás, annyi érzelmi intelligencia, hogy legalább kezdjünk el egy kicsit a földtől elrugaszkodni, érdemben gondolkozni az életünkről, arról, hogy mit is ér az életünk. Miért is érdemes élni?
Igen! Én, a még mindig „hatékonyság tanár úr” mondom, hogy azért éljünk hatékonyan, hogy hatékonyságunk hozama elsősorban ne az anyagi javainkat, hanem a mindennapi boldogságunkat gyarapítsa.
Az imánk ne az legyen, hogy „add meg nekünk a mindennapi kenyerünket”, hanem az, hogy URAM MINDENNAPI BOLDOGSÁGUNKAT ADD MEG NEKÜNK MA IS!
Azt kell megértenünk, hogy csak akkor számíthatunk DERŰSEBB JÖVŐRE, ha megteremtettük a mai napunk boldogságát.
Látszólag csak szép szavak, képzelgések ezek a mondatok, pedig nagyon mély, sőt racionális alapjaik vannak.
Az elfásult, nyomoruk miatt szenvedő emberek nem képesek még derűs jövőre sem gondolni, ezért nem is lesz nekik derűsebb életük. Viszont azok, akik akármilyen csekély dologban is megtalálják a boldogságukat, azok tudományosan bizonyítható, hogy hatékonyabbak, többre képesek és bizakodóbbak. „HA EBBŐL A KEVÉSBŐL IS BOLDOGSÁGOT TUDUNK KOVÁCSOLNI, AKKOR EGY KICSIVEL TÖBBŐL MÉG BOLDOGABBAK LESZÜNK! ”
És teljesen mindegy, hogy mi boldogít bennünket, milliók, vagy egy mosoly, a boldogság minősége azonos, de a mosoly keltette boldogság mégis értékesebb és talán tartósabb, mint a millióké, amiért azonnal aggódnun kis kell.
Valóban létezik olyan „bolond”, aki a milliókat képes volna mosolyra cserélni? Racionálisan, anyagi racionalitással gondolkozva biztos nem létezik ilyen bolond, de az elkerülhetetlen halálán lévő milliomos biztos, hogy „szívesen cserélne azzal szegénnyel, aki még mosolyogni tud”.
Bármennyire is nehéz, mégis milliomos hamarább lehet az ember, mint megelégedett, boldog ember, de mit érnek a milliók boldogság nélkül?
Ezek megint csak szép szavaknak látszanak, hisz a milliomosok mindent meg tudnak vásárolni. Ez az, ami tévedés, ami sok embert megtéveszt. A boldogság nem pénz és gazdagság kérdése.
Azok a boldog őseinknek, akiknek nem voltak milliói, mégis varázslatosan szép, derűs életet éltek, hittek a csodákban, érdekelte őket a mese, a film, a színház.
Mindezt végig gondolva és megosztva a kedves olvasóval, nem tudhatom, kire, hogyan hatnak ezek a gondolatok, de azt tudom, hogy én ezután varázslatosabb életet akarok élni, mint eddig.
Megmaradok ugyan „hatékonyság tanár úrnak”, de hatékonyabban fogok varázslatos, csodákkal teli, boldog jövőbe néző életet élni és ezt ajánlom minden kedves olvasómnak is.

Megjegyzés: Szentendre, 2015. 07. 03.
GTK

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Próza
· Írta: katona
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Atime
 · Sutyi


Page generated in 0.1458 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz