Ki tiltja meg nekem,
hogy elmondjam fáj nagyon,
régóta nincs éjjelem sem
nappalom, szakadt ruhámban,
könyörgő kezemmel, járom az
utam, rég vérző szívemmel.
Ki tiltja meg nekem, hogy
elmondjam éhezem, mért tették
ezt velem, már nem kérdezem,
megcsúfolva, elveszve szép
hazámban, oly rég volt jó falat
keserű számban. Nincs senkim ki
kezét nyújtaná felém, csak a Hold
a csillagok látnak belém,
cserben hagyták Istennek hű
gyermekét, vakságot fogadva
adták a leckét.
Szaporodik a bánat s erőm elhagy,
a seb a testemen, lelkemen oly nagy,
ha majd elföldelnek s szép ruhát
kapok, ki tiltja meg nekem, boldogan
halok.