Ha én költő lehetnék, új mondandó is kéne,
mert a sima sablon lett az eredeti vége.
Egy robot talán érti, mitől más az ember,
mert az ember érzi át, amit Isten nem mer.
Ha mindenem meg lenne, akkor is csak vágynék,
nem érteném mitől nő lelkemben az árnyék.
Ha bárkit megkaphatnék, nem szeretnék senkit.
Ha bármit megtehetnék, nem csinálnék semmit.
Ha bármit megvehetnék, ajándékot várnék,
minden ingyen örömtől elfogyhat az árnyék.
Ha nem lennék már boldogabb, nem akarnék élni.
Ha nem létezne halál, nem lenne mitől félni.
Ha elölről kezdhetném, ugyan ide jutnék,
a nem tud és nem akar között fuldokolnék.
Ha mindenki szeretne, nem hinnék a világnak,
mert a való világban barátokból hiány van.
Ha újra otthon élhetnék, el kellene szöknöm,
csak távolabb a családtól ne kelljen, könyörgöm.
Ha szerelemes is lennék, csak a magány kéne,
de minden egyes embernek szerelem a léte.
Ha nem éreznék többé, nem lennék már ember,
csak egy robot lennék, ki Isten lenni nem mer.
Én nem tudok mást adni, csak magamat, ha kéred,
de egyszer másnak adtam és rögtön semmit értem.....