Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Remény
    5. ›
  5. A láng

Vers: A láng

, 293 olvasás, babika , 0 hozzászólás

vers, versek, remény, reménysugár, reménység,

Remény

Szép reményeimet
elmosta a tavaszi eső,
csillogó szemedet
vágynám, ma a Nap későn kelő.

Kint a rengetegben
villám sújthat és vihar dúlhat,
de az én szívemben
a szép szerelem el nem múlhat.

Tápláld hát a lángot
éltesd szíved dobbanásával,
s a reményt ha látod
indulj hát, Isten áldásával.

Eső után felszárad
megnyugszik és mosolyog a föld,
a láng el nem fárad
jöjj, fel kelt a Nap, velem köszöntsd.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: babika
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 90
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 106
Page generated in 0.0746 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz