Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Angyalszárny

, 289 olvasás, Securus , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Bizonytalanul húzol szemedre vonalat,
Határozottan pislogsz a párás tükörbe,
Arra tudsz gondolni, hogy ez nem így marad,
Remeg a tested, a tusvonal görbe.

Meztelen tested világítja villany,
Arcodon lefolyik az iménti küzdelem.
Festett bizonyosságod nyomban elillan,
Megöl, hogy minden van, és semmi sincsen.

Mint kitépett angyalszárny,
Sebes háttal állsz, karodon firkák,
Letörted szárnyad, amíg zuhantál,
Vagy talán önző módon kicsavarták?

Pára röppen az egyre hűvösebb szobában,
Összerezzensz a kinti ajtócsapódástól,
Sebes légzés, kulcs fordul a zárban,
Reménytelenül bujkálsz a jól ismert árnytól.

Sikítás marja torkod, az ablak beleremeg,
Orrodban bódító szagok kábítanak.
Sebek nyílnak, borda, s ezer csont reped,
Halálsikolyaid messze szállnak.

Az angyalok gyászban úszva sírnak,
Apró pihegés, halk szuszogás nyugszik,
A feledés hangjai mámorítóak,
A szobában a tükör csendben, vérben úszik...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 16

Page generated in 0.0352 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz