itt hagyom az ölelést érzelmekbe kötve...
nem párat, számtalant és mindet külön kötve -
szótlan ajkam pecsétje zár minden csomagot,
így azokat egyenként lesz illő bontanod
itt hagyom az érintést gyöngédség-kosárban;
nem egyszerű vesszősben, lélekfűz kosárban -
s míg gondolatban tördelsz törékeny terhéből...
csihad éhed borzongva a "nincs már" testétől
itt hagyom a szellemem vándorfelhőt szőve...
követve figyel majd, mint mennyei nézőke -
felpillantva ámulhatsz nyájas kék-foltocskán;
(oda se neki) vedd úgy: rád mosolyog orcám
itt hagyok még verseket, sor-faragványokat...
(nehézkes, szétszórt, bensőm okádta tákolat)
kidobhatod szemétbe, hisz senkinek sem kell;
bár, visszaszülethetek... hagyjál egy kötettel
Megjegyzés: (2016. március-április)