Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nemsokára

, 337 olvasás, lambrozett , 2 hozzászólás

Elmélkedés

itt hagyom az ölelést érzelmekbe kötve...
nem párat, számtalant és mindet külön kötve -
szótlan ajkam pecsétje zár minden csomagot,
így azokat egyenként lesz illő bontanod

itt hagyom az érintést gyöngédség-kosárban;
nem egyszerű vesszősben, lélekfűz kosárban -
s míg gondolatban tördelsz törékeny terhéből...
csihad éhed borzongva a "nincs már" testétől

itt hagyom a szellemem vándorfelhőt szőve...
követve figyel majd, mint mennyei nézőke -
felpillantva ámulhatsz nyájas kék-foltocskán;
(oda se neki) vedd úgy: rád mosolyog orcám

itt hagyok még verseket, sor-faragványokat...
(nehézkes, szétszórt, bensőm okádta tákolat)
kidobhatod szemétbe, hisz senkinek sem kell;
bár, visszaszülethetek... hagyjál egy kötettel

Megjegyzés: (2016. március-április)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 247
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.4198 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz