Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álom

, 359 olvasás, babika , 0 hozzászólás

Fohász

Lidérces álmok gyötörnek szüntelen
elhaló sikoly nyomasztja lelkemet,
mint papírfecnik szétszórva mindenütt
testetlen lebegek akár a maró füst.

Viharfelhők haragos kéjt okádnak
hálót fon a vad förgeteg torkának,
fullasztó az éjszaka s nincs madárdal
korbácsolja testem a halál markában.

Lelencként ordítok - jaj mi lesz velem?
térdre kényszerít az átkos álom engem,
szabadulnék láncaimtól, dúl a vér
ím már egész éjszaka végig kísér.

Sodródom éjjel esztelen világban
nap mint nap meggyötör kínok kínjával,
galád elmém hozz már végre megnyugvást
ne lássam a túloldalt, hát ébressz már!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: babika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 89
Jelenlévők:
 · Francesca


Page generated in 0.0817 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz