Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelem

, 521 olvasás, Azoromharcosa , 0 hozzászólás

Szerelem

Szellőként indul el, hirtelen lesz orkán,
Ki nem vigyáz vele, megakad a torkán.
Hullámokat borzol, hegyeket dönt össze,
Hiába menekülsz, pusztító az ökle.

Szerelem. Így hívod, ki megtört, elgyötört,
Ki ellened sokszor, sok rosszat eszközölt.
Fáj, ha jó, fáj, ha rossz, fáj, ha van, fáj, ha nincs,
De egyesek szerint pótolhatatlan kincs.

Kincs. Tökéletes szó, hisz pont ez a lényeg,
Keresed, kutatod, de miért is tényleg?
Szenvedések árán el is éred egyszer
S szívedben onnantól ott lakik a vegyszer!

Lassú halált hozó, undok sötét méreg,
Nélküle hisz hidd el, jobbá lesz az élet.
Őrizgeted féltve, de mit ér a fénye,
Ha csupán percekig repíthet az égbe?

Álszent vagyok, igen! Én is ezt csinálom,
Hisz kínozni magam ugyanúgy imádom...
Kincsvadásszá lettem s keresem a károm,
Ölembe tett kézzel a láncomat várom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Azoromharcosa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 343
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.5331 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz