Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincstelen nevetés

, 238 olvasás, Percmulvanyolc , 0 hozzászólás

Pillanatkép

nézd, üres vagyok
nem maradt semmi
bennem mi volt,
vagy lehetne,
nem maradt folt,
sem élő, sem holt
nem tud úgy nevetni
mint aki fekszik és
nem tud már elesni,
mint kinek nem
kell már feledni
sok szépet és jót
mi nem is volt, nincs
se lakat, se kincs,
és se út vissza,
csak az üres
nevetés
könnyű
boldog
és
tiszta

nézd, hogy
pehelyként köröttem
a virágok szelíden
hullanak,
körtáncuk mámor,
(akác, vagy jávor,)
a Jóisten mától
cimborává fogad,
ha engeded,
a nevetés felemel,
könnyű leszel,
semmid sem
marad, tiéd
a világ, ha
egyszer
saját
magadon
elneveted
magad

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Percmulvanyolc
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 234

Page generated in 0.1991 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz