Ezerkilencszáz ötvenkettő,
Már ünnepelt fent a Teremtő!!
Mert április tizenhat reggel,
Megszületett egy csodás ember.
Lent megkondultak a harangok,
És felröpültek szép galambok,
Így Gyula város arra ébredt,
Hogy ez a világ, újra szép lett.
Ott Bagdi Zsuzsa mondott imát.
Mert Gyulán szülte meg a fiát.
A gyermek Isteni üzenet,
Így kapta az Árpád nevet!
Így Magyarország újra éledt,
Az irányítás Istené lett,
S amint nőni kezd a gyermek,
Már megtelnek az üres termek,
Nincs háború csak nyugodt béke
Majd gyermekévek szép emléke,
És kamaszkori lázas vágyak,
Csak néha üres, boldog ágyak.
Majd jó házasság, két szép gyermek,
Kik okos apát érdemelnek,
De sajnos később jött a Bánat,
Anya nélkül szundikáltak.
Volt Árpád apa széles válla,
Más jobb nem is lehetett nála.
Ő megtett mindent, nem volt galád,
És együtt maradt így a család.
Jön Árpád apa szülinapja,
A szeretetet visszakapja
Ő azért egy nagy főnyeremény,
Mert tökéletes, mégis szerény!