Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fáj

, 217 olvasás, babika , 0 hozzászólás

Magány

Elvittek tőlem az angyalok
megsebzett az élet, nincs már jajkiáltás,
csüngnék még mosolygós ajkadon
mindenkit elragadnak, nincs sorban állás.

Az emlékek szívemet tépik
többé már nem látlak, mily kegyetlen a sors,
születünk s halunk, s tán megéri?
nélküled érzem, én is kicsit meghalok.

Ha eljő az est, rád gondolok
simítanám szép arcod Holdnak fényénél,
hol vagytok ti apró koboldok?
varázsoljatok, érezném közelségét.

Vak vágány mellett haladok én
a rút halállal játszadozni nem lehet,
ha elragadnak kihuny a fény
én itt maradtam, de a bánat betemet.

Nem földben pihen fáradt tested
szívemben vetettem meg puha ágyadat,
lelkem csak teéretted remeg
őrzöm emléked, mely betölti házamat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: babika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 357

Page generated in 0.2026 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz