Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lelkem csigaháza

, 366 olvasás, starics ibolya , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Meddig bújok még
lelkem csigaházába?
Onnan kiabálva,
hangtalan vádakat
a kinti világba?
Lelkem csigaháza
magányom óvó,
sötéten takaró
jótékony homálya.
Égő könnyeim
nyelve, torkomat
szorító kín,
miért vagyok oly
gyáva?
Könnyeimmel
védekezem
gyöngeségem
könyörtelen,
számat zárja
néma vád. mit
senki sem hall,
senki sem lát.
Csigaházamba
zárva, mosolygok
a kinti világba,
zokogó lélekkel
belül kiabálva.
Kelj fel! mutasd
a valódat! Üss vissza,
rúgj-csípj-harapj!
Lélek ne hagyd magad.
Törd össze végre
csigaházadat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 330
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 355

Page generated in 0.5622 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz