Meddig bújok még
lelkem csigaházába?
Onnan kiabálva,
hangtalan vádakat
a kinti világba?
Lelkem csigaháza
magányom óvó,
sötéten takaró
jótékony homálya.
Égő könnyeim
nyelve, torkomat
szorító kín,
miért vagyok oly
gyáva?
Könnyeimmel
védekezem
gyöngeségem
könyörtelen,
számat zárja
néma vád. mit
senki sem hall,
senki sem lát.
Csigaházamba
zárva, mosolygok
a kinti világba,
zokogó lélekkel
belül kiabálva.
Kelj fel! mutasd
a valódat! Üss vissza,
rúgj-csípj-harapj!
Lélek ne hagyd magad.
Törd össze végre
csigaházadat.