Jön az este
alkonyul.
Az esti szellő
csendben fúj,
lebegteti a leveleket
aludni térnek a verebek,
elbújnak a bogarak,
alszanak a madarak.
Az éjszaka jő osonva,
sötét fátylát kibontja,
aludj súgja itt az éj,
csillagot gyújt hogy
ne félj.
A csendben sír egy
kisgyerek, anyja
keze simogatja
s lágy éneke messze
cseng.
Aludj szentem kisfiam,
álmodj szépet-boldogan,
alszanak nyulacskák
a madarak a bogarkák.
Aludj-aludj csendesen
drága kicsi gyermekem.