Csöndben ültem a padon,
S jó volt látni,
Ahogy átsuhan árnyad az ablakon.
Elképzeltem, mit csinálsz,
Tán ágyad veted,
Vagy csillogó fürtjeid,
Lassan szeretgeted.
Vagy álmos tekintetted, tükörbe vetted.
S álmodozón játszik veled a képzelet.
Hálóingedbe bújsz,
Lágy selyem, végig simít testeden.
Az ágy mélye elragad.
S te nem tudod, hogy
Ott ülök a padon.
S látom, amint átsuhan árnyad az ablakon.