Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üresen kopognak

, 288 olvasás, christiancrown , 0 hozzászólás

Sors

Vége van a tikkasztó, forró nyárnak,
nem érezni az illatát az akácvirágnak.
Sárgállik a levele az öreg körtefának,
hoz ugyan hajtást, de rég nem terem.
A régen elhagyott, nád tetejű háznak
a fehérre meszelt, repedt oldalának,
neki támasztott, odvas fataligának,
hiányzó kerekét, keresi a tekintetem.

***
Üresen kopognak, odabent a lépteim,
elmosódott, kifakult, kopott emlékeim
a felszínre törnek, mint ajkamról a szavak:
Érzem még a füstjét, annak a pipának,
amit, szeretettel adtam, édesapámnak,
Látom még, magam előtt a szobámat
a dolgos keze nyomát az édesanyámnak
és még jól emlékszem, engem itt régen,
ölelő karokkal, mindig hazavártak!

Megjegyzés: Paks, 2016. február 29.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: christiancrown
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Rákosi


Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz