Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Virradóra

, 311 olvasás, christiancrown , 0 hozzászólás

Pillanatkép

Itt ülők az éj, küszöbét átlépve,
és nem jönnek a szavak.
A lelki szemeim előtt fátyol,
most, parázs sem világol.
Nincsenek kontúrok, se színek
a belső hangok is elhalkultak,
nincsenek, szirén énekhangok,
se vadul tomboló,
pergőn doboló, egyre hangosodó
elviselhetetlen zörejek.
Most, csak csend van
és arra figyelek,
hogy az éji, sötét lepel, hulljon alá
ami akkora, hogy betakarná,
talán az egész világot.
Sötétségben tartva
a fényétől megfosztva
a Napot.
Szenderegve hallgatok és várok
a jó szóra, meg a gondolatra,
ami tudom jól,
majd megérkezik virradóra!

Megjegyzés: Paks, 2016. március 2.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: christiancrown
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 34
Jelenlévők:
 · bacsol


Page generated in 0.0756 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz