Várok rád ha nem
vagy velem,
mindig várom hogy
este legyen,
s halljam a zár csörren
s lépted kopog a csöndben.
Ha nem vagy itt, csak a
magány, üldögél a szobám
falán, s az óra ketyeg csendesen,
ritmusra ver a szívemmel.
Árnyak nőnek a ház falán,
osonva jön az este, s én
várlak egyre, jössz e már?
A hold felváltja a napot,
s nélküled oly egyedül
vagyok.
Csillagok ragyognak az
égen, ezernyi szikra az
éj sötétjében.
S végre! csörren a kulcs
a zárban,
ismerős léptek kopognak
a házban,
két kar öleli a nyakam
vártalak suttogom
boldogan.