Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Emlékül Nagymamámnak

2016-02-26 13:26:58, 379 olvasás, Hoporty , 0 hozzászólás

vers, versek, emlékezés, megemlékezés,

Kertből volt a vessző,
mivel a nadrágom,
emlékszem, hogy kikapott
azon a szép nyáron.

Sújtása, nem csak nekem
nagymamámnak is fájt,
megsirattuk mindketten,
szökésem ily dolgát.

Ugrottam az úton,
ríttam a suhintást,
eltáncoltam hazáig,
a Monti csárdást.

Nem értettem, miért
kell így velem bánni?
Pedig én csak jó anyámat,
kívánkoztam látni.

Vendégségben volt,
barátnője várta,
ezért hagytam ómamám,
a kiskertben hátra.

Nyargaltam az úton,
rögtön hamarjába',
bátyám küldte ősöm,
csúfos elfogásra.

Megfuttattam jócskán,
bár hat év volt javára,
végül mégis ő nyert,
szívem bánatára.

Kimért lassú léptel',
most érkezett mamám,
úgy éreztem nincsen,
se Istenem, se Hazám.

Bánta ő is sorsom,
de már mindhiába,
zokogtuk a tettem,
mind a kisszobába.

Elszálltak az évek,
fiam is van mára,
ránézek és így gondolok,
drága nagyanyámra.

Kinyomtatom