Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ne sirasson senki

, 364 olvasás, christiancrown , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Fagyos érintésed a kihűlt parázsban, hamu és korom,
mégis éget, ahogy izzik és a lángjait érzem az arcomon.
Ajkadról szólnak a kimondott és kimondatlan,
hamis gondolatokban, született szavak,
de az álságos és mímelt érzelmeiddel,
Engem azok többé, ne sirassanak!

****

Hagyd el a hazugságban megfogant, galád érzéseid,
s ne tedd fel nekem, a csalfa és cinikus kérdéseid.
Kérdezve, mint ha érdekelne, hogy mi is van velem,
miközben a határtalan önzésedben, mérhetetlen
gonosz szándékaid, szerinti vágyaid, kíméletlen
gaztettre sarkallnak és minduntalan,
szólnak a hazug s gyilkos szólamok
és elrejtik benne, szinte hangtalan,
hogy szeretnék a véremet venni,
mert szót mertem emelni…
mindaz ellen, ami aljas és bitang!

****

Közben elmondod, hogy mennyire szeretnél, szeretni,
úgy, ahogy azt, Te el tudnád képzelni,
hogy szerinted, Nekem mi lenne a jó,
de akkor inkább, szóljon értem a harang,
vagy gyújtson lángot,
s szórjon szikrát bennem a harag,
minthogy önként adjam fel önmagam,
s ha ezért, innen majd, végleg el kell menni,
vagy talán, örök nyugovóra térni,
akkor itt e Földön, Engem többé, ... ne sirasson senki!

Megjegyzés: Paks, 2016. február 21.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: christiancrown
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 6
Kereső robot: 17
Összes: 40
Jelenlévők:
 · bArthAKata
 · galamboki
 · Kasperl
 · Kvitka
 · Nituska
 · Tazzz


Page generated in 0.0298 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz