Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rólad álmodik a nyomor

, 282 olvasás, Cuzzko , 0 hozzászólás

Szerelem

Rólad álmodik a nyomor,
de ki mint tett, úgy maradt.
Sok másnap volt, bár volt sok bor,
oxigén életünk alatt.

Önzőségem benned pulzál;
magamnak rólad írok dalt.
Szemnek és testnek adtál már,
de rád szívem is igényt tart.

A külsőség csak puszta tény.
Az is angyal, ki bont szárnyat,
s dics köreidbe férkőzvén
jóságod ellen fellázad.

Jóllehet túlzásba vittem,
de Candide neje candida.
Snasszos passzban leng itt minden,
csak mert matek ötös: pipa.

Kloáka-kettős élvezet.
De te-ingyen fröccs a pultnál.
És még ez a jobbik eset
mert vagy porrá reinkarnál

az élet. Az a bizonyos
elfajult atomorgia.
S közben időt kérni jogos,
de egyszer meg kell halnia

mindenkinek, drága Anett!
S e vers küldene halálba.
Nincsen utcsó csók, ez a dekk
nem kaphat már újra lángra...

Látlak! Még ott kisértesz
minden páratlan zoknimban.
Hozzám így csak te értesz,
s mit magamról tudtam elillan.

Már sorsom berozsdásodott,
s oly véletlenül esett meg.
S most mindennél biztosabb, hogy
én itt, te ott, de szeretlek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Cuzzko
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 104
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 138
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1185 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz