Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Este az úton

, 376 olvasás, christiancrown , 3 hozzászólás

Halál

Este az úton
Vad
pont itt,
pont most…
átszalad.
Láb tapossa
a fékpedált
hosszan…
aztán koppan,
míg megállt,
eget világítva,
kíváncsian
néz a lámpa
csodálkozva
a világra.
***
Egyedül
és némán.
Árokban
egy fán,
arra
felkapaszkodva
hever,
összetörten
az autó roncsa.
***
Zúg
a fejem kába,
még nem
ébredtem
tudatára,
hogy nem voltam
egyedül,
hamar előkerül,
egy szemtanú
a felhők közül
a Hold.
Kedve zord,
de segítve
világít,
szórja fényét.
Itt állok magam,
szítok szavam
halkul, nem tátom
a végét
a mai napnak.
***
Autók haladnak
meg-megállnak.
Rám csodálnak,
hogy talán élek?
Lassan segítséget
kérnek.
Majd szirénázva
megjön a mentő
és a tűzoltó,
meg a rendőrautó
sorra,
érkezvén sebbel-lobbal
a járművekből kiugorva,
sietnek rohanva.
Feszítővasakkal
neki állnak,
meg fűrésszel az ágnak,
hadat üzenve a fának.
***
Nem értem, csak állnak
egy test fölött.
Hozzám se szólnak,
lassan elvonulnak,
biztosítják a helyszínt,
mielőtt
maguk mögött
hagynak.
Ajkam szóra nyílik,
szinte kiáltok!
Ti engem, miért nem láttok?!
De erre, senki sem felel
és Én, csak némán állok,
a válaszra várok,
ami többé, nekem
már, nem jön el….
és szép lassan,
elindulok a fénnyel,
amely szeretettel,
magához emel…

Megjegyzés: Paks, 2013. november 1.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: christiancrown
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 37
Jelenlévők:
 · AmenWall
 · galamboki


Page generated in 0.0806 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz