Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Te és én

, 369 olvasás, fekaagika , 1 hozzászólás

Valentin-nap

Te vagy az értelem, én az érzelem,
Te vagy az óceán, én a patak,
Te vagy a hegy, s én a völgyben egy fűszál,
Hiába kergetlek, messze maradsz.
Te vagy pusztító vihara lelkemnek,
Én szellőként simogatlak csupán,
S bár az örökkévalóság hívogat,
Bús érzelmem nem más, mint elmúlás.

Te vagy a bizonytalanság, én a hit,
Te vagy a remény, s én reménykedem,
Nekem kell döntenem, s döntésem Te vagy,
Hát kérlek, ne fordítsd el fejedet!
Te vagy a mező, s én egy kicsiny virág,
Kit már csak tápláló földed éltet,
Mert számomra a világgá te váltál,
Veled édes a keserű élet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Valentin-nap
· Kategória: Vers
· Írta: fekaagika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 33

Page generated in 0.0536 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz