Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vihar után

, 314 olvasás, christiancrown , 2 hozzászólás

Természet

Csillagfényes, hűvös őszi éjszakában,
vérben úszik, s rád kacsint a telihold.
Szomorú, lombját vesztett fákról
a viharos szél a lehullott levelet,
minden port és szemetet,
egy kupacba hord.

***

Támad a hideg és fagyos leheletével,
testbe kúszik, mélyen csontig hatol.
Majd, esőcseppek hullanak alá,
hideg víztől lüktetnek a vérerek
s villámot szórnak az égiek,
így kacagnak az Istenek,
a hangjukkal üzennek,
ami értő füleknek
zakatol.

***

Lassan cammogva jön el a pirkadat...
Vastag ködöt hagy a gomolygó pára.
Kilehelték a lelkük az éjszakában
a súlyos terheket cipelő fellegek.
Csendesen alszanak az égiek
és hallgatnak az Istenek,
ébredésre várva.

Megjegyzés: Paks, 2016. február 5.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: christiancrown
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 36
Jelenlévők:
 · bacsol
 · Öreg


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz