Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szavak nélkül

, 286 olvasás, fekaagika , 0 hozzászólás

Szerelem

Törékeny eszmény, mit irántad érzek,
Egy megtört szívben fogant gondolat,
Hittem, hogy összefonódhat két lélek,
S szerelemben fürödhet boldogan.

Újra kacérkodott velem a végzet,
A sors akarta, hogy új álmom légy,
Mert bár ábrándozni rólad bűn, vétek,
Vágyódásom tiszta, lobogó fény.

S talán te is pillanatnyi mámor vagy,
Csupán másodperc az öröklétből,
S holnap álmomban hangod nem hívogat,
Csak ma iszok még mohón e fényből...

De nem. Neved szívembe beíródott,
Arany betűkkel vésődtél belém,
S most gyötör a kétség, hogy milyen módon,
Milyen vallomással lépjek eléd.

Csak újrajátszom csendben, szavak nélkül,
Emlékezetemben szavaidat,
Szívem mélyén emléked felélénkül,
S megmaradsz titokban álmaimban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: fekaagika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Heaven
 · PiaNista
 · Tóth Edit Magdolna


Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz