a remények csendben foszlanak,
te látod, ezt tűrni nem lehet,
hogy odafenn krémet osztanak,
s idelenn sózzák a sebeket,
mert zsebeit tömi az álnok,
s ömlik az ebül orzott préda,
míg szegények festenek álmot,
lopott ruhában bájolog a céda,
megfordulni látszik az üröm,
mitikus szaruja a létnek,
a jövőnek tetoválom dühöm,
de haragom elcsuklik a mélyben,
pólyában szunnyad a hatalom,
a hazugság szavaitól hízik,
lépésről-lépésre haladó,
létében holdudvara bízik,
így lesz, mert így volt ez mindig,
míg világ a világ, barátom,
valaki széllel szembe fingik,
s folt lesz a patyolat paláston.