Navigáció


RSS: összes ·




Próza: "Csak egy álom…"

, 295 olvasás, christiancrown , 1 hozzászólás

Álom

… képzeletbeli beszélgetés a pokol tornácán a mennyek kapuja előtt… 1. rész

*****

Az Úr szolgája:

Már vártalak, bűnös lélek… ismerlek jól, Tőled csak egyet kérdezek: Mit tudsz felhozni mentségedül, hogyan látod Földi létedet?

Én / EGO:

– Megszülettem, bár nem kértem senkitől az Életet, így akkor még fel sem foghattam, annak mibenlétét… hogy bűnös vagyok-e? Minden bizonnyal, hiszen már a születésem pillanatában fájdalmak közt láttam meg a napvilágot… Sok-sok féltő és óvó perceket, órákat okoztam, miközben észre sem vettem mindezt… és azon pillanatokban csupán néhány apró örömöt tudtam csak adni azoknak, akik az életüket is odaadták volna értem… Tudom, ez nagyon kevés cserébe azokért a pillanatokért. Lassan cseperedtem fel, szerető szavak kísértek utamon, még él bennem az emlék, valami halvány… régen megfakult, fényképbe zárt… a pillanatot megörökítő foszlány… szórt fényben pompázó, elmosódott alakok képe csupán. De mindez még bennem él, itt van velem, bűneim közt megőriztem, és féltve védem… ez minden emlékem… azokból az időkből.. a többi nálatok van.

Az Úr szolgája:

– Jól van, bűnös lélek, itt az idő egy örökkévalóság, van időnk… hát folytasd történeted… Hallgatom!

Én / EGO:

– Azokban az időkben még élt a remény, hogy valaki olyan serdül belőlem, akire méltán lehet olyan jelzőkkel megemlékezni majdan, hogy: EMBER volt. Olyasvalaki, akitől kapott a világ… jót és szépeket, tiszta szavakat… és szeretetet. Akkor még hitték... és Én magam is hittem ezeket… de az EMBER esendő… és korántsem tökéletes… csak EMBER. Első lépéseim tétován és bizonytalanul tettem meg… ölelő és szerető karok vártak, kísérték minden léptemet! Azoktól… akiktől kaptam, bár nem kértem az Életet! Első szavaimmal próbáltam enyhíteni mindazt a bánatot, melyet betegen a lázas perceimben… hoztam el nekik… míg Ők féltve Őrizték minden lélegzetem apró rezdüléseit.

A Poklok őrizője… a Kibic:

– Tanúsíthatom! … Én mindig Veled voltam… akkor is! Tehát elismered vétkeid? Már várunk, itt „jó társaságban” leszel!

Az Úr szolgája:

– Neked, most még: Hallgass a neved! Te, lélekkufár, ki mindenkiből és mindenből, csak hasznot lesel! Folytasd hát, bűnös lélek, a történeted…


Megjegyzés: folyt. köv.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Próza
· Írta: christiancrown
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 34
Jelenlévők:
 · bacsol


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz