Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még tél…

, 355 olvasás, ariel , 0 hozzászólás

Elmélkedés

... megfagyott kívül az idő,
a megeredő hó is csak
lebeg...
- felébredek
téli álmaimból, s keresem
szememmel lassan
a fényt.
Erényt kovácsol
jeges gyöngyeiből
az ég,
s feléd sodorja illatát
az éj...
- ne félj, nem lesz belőle
fojtó halotti lepel,
kezeddel
megolvaszthatod,
mert örökké forró
a véred.
Megérzed még talán
a halál sóhaját,
de ereje roskadva
elpárolog,
s te megálmodhatod
a simító fényeket,
a könnyű, tavaszi
szelet magadban,
feloldozottan
a rideg álmok alól,
miközben már csak
a szél dalol,
s ősi meséket suttog el
rejtelmesen,
kibomló, virág-képekkel üzen,
s kezedbe hajtja arcát
egy tündér szerelmesen...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 2
Kereső robot: 29
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Déness
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2155 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz