Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Biztos jövő

, 195 olvasás, fekaagika , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Tizenhét év elteltével
Életem tarkítja siker, s kudarc,
S nap mint nap gyilkol a méreg,
A kérdés: A Szent nyíl merre mutat?

Gyönge lábam bizonytalan,
Milyen utat szán számomra az Úr?
Mi a szemnek láthatatlan,
Csak arra vágyom, az feledtet bút.

Fénylik-e jövőmben a lant,
Vagy mint elalvó virág, elhervad?
S ismerik-e majdan a dalt,
Mi most szívemből őszintén fakad?

Sokan gúnyolnak, s megvetnek,
De akad, ki forrásvízként issza,
Mit buzgón papírra vetek,
S ez ösztönöz, hogy ne nézzek vissza.

Dobálj hát, Sors, köveiddel!
Én csak Istennel járom az utam,
Mert látom lelki szemeimmel,
Hogy megáldja majd munkám az Uram.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: fekaagika
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Heaven
 · PiaNista


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz