Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyedül az éjszakában

, 322 olvasás, Pacsirta , 6 hozzászólás

Természet

Távol a város zajától,
távol, a pusztaságban,
egyedül
a magányos éjszakában.
Távol társaitól
a messze zsongó zúgásban,
amikor vihar közeleg.
Itt mélységes a csend.
Ki figyelmezteti őt
a veszélyre?
A föld halk szívdobbanása,
vagy égi húrok adnak
titkos jeleket?
A csupasz öreg tölgyfa
áll a csillagos éjszakában.
Sziklaszilárdan,
egymagában...
Talán a fények színe,
vagy a színek fénye
valamit súg a fülébe,
s álmában összerezzen.
Végtelen távoli fények,
szél hozta titkos üzenet,
csillagok cinkos fénye,
társak a didergő, fagyos éjbe'.

Megjegyzés: Daróczi Csaba azonos című művészfotója ihlette.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 229

Page generated in 0.1474 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz