Távol a város zajától,
távol, a pusztaságban,
egyedül
a magányos éjszakában.
Távol társaitól
a messze zsongó zúgásban,
amikor vihar közeleg.
Itt mélységes a csend.
Ki figyelmezteti őt
a veszélyre?
A föld halk szívdobbanása,
vagy égi húrok adnak
titkos jeleket?
A csupasz öreg tölgyfa
áll a csillagos éjszakában.
Sziklaszilárdan,
egymagában...
Talán a fények színe,
vagy a színek fénye
valamit súg a fülébe,
s álmában összerezzen.
Végtelen távoli fények,
szél hozta titkos üzenet,
csillagok cinkos fénye,
társak a didergő, fagyos éjbe'.
Megjegyzés: Daróczi Csaba azonos című művészfotója ihlette.