Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a föld

, 174 olvasás, Tollas , 2 hozzászólás

Haza, nemzet

Én a völgyben lakom, öreg
házsorok lapulnak a kígyózó
utcák mindkét oldalán.
A csobogó patak tisztán
hagyja el a falut, kísérem
tovább, hogy ne érezze
árvaságát, velem biztonságban
érzi magát, röpíti a sóhaját.
Ez itt már a mező, hosszan
néz fel a dombokra, elég
meredek és széles a hajlata,
az éltető gabona megterem
még rajta, látom az embert,
homlokán izzadság csorog,
mellette egy öreg traktor
bosszúsan morog, völgyet,
dombot hegyek ölelnek át,
magasukból csodálom a kerek,
nagy határt, nyílik a virág,
zöldell a fű, amire most
rátekintek, színes, tarka
remekmű, virágokból
hozok, beteszem a pohárba,
nevessen rám, és sugallja:
megőriz az anyaföldem illata.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Haza, nemzet
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 304
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 326
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2966 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz