Navigáció


RSS: összes ·




Mese: A lapulevél titka

, 499 olvasás, Pacsirta , 8 hozzászólás

Gyerekeknek

Egyszer régen, nagyon régen, sűrű erdő közepében, éldegélt egy öregember.
Nagyon öreg volt már Pista bácsi, olyan öreg, hogy a szakálla már majdnem a térdéig ért. Hófehér volt, ahogyan a haja is. A látása erősen gyengült, a hallása ugyancsak. Foga sem volt már egy szál sem. Bezzeg, ha láttátok volna ifjú korában, micsoda erős, szép szál legény volt... Akkor építette a házikót is, erős szálfákból. Mindent maga csinált. Egyedül élt világéletében, ahogyan most is. Éppen ott kapálgatott kicsi kertjében, amit hajdanán jól körbekerített, hogy ne dézsmálják meg az állatok a veteményesét. Kapálgatott, kapálgatott, már szinte ketté görnyedve, amikor is az jutott eszébe, hogy nyúlhúst enne. Mégis hogyan? Ifjúkorában vadászni is járt, de most már nem szívesen vette kezébe a puskát, mert valahogy mindig visszafelé sült el.
Egyszer csak remek ötlete támadt Pista bácsinak. Fogta az ásót, a lapátot és kiment a kerítésen kívülre. Ott aztán elkezdett ásni. Ásott, ásott... egymásután dobálta le magáról a gúnyát, de jó mély gödröt ásott. Aztán beledobált mindenfélét: illatos káposzta levelet, sárgarépát, almát, majd gyenge gallyakkal lefedte a csapdát, letakarta lapulevelekkel, s elégedetten dörzsölte a markát, már előre érezte a finom nyúlpaprikás illatát.

Éppen arra téblábolt a nyuszika. Micsoda fenséges illatok, gondolta és ment a szag után. Addig-addig ment, míg zsupsz, beleesett a csapdába. Mikor jól megtömte a bendőjét finom káposztával, a második fogás a sárgarépa volt, a desszert viszont az alma, elégedetten simogatta degeszre tömött bendőjét, s akkor figyelt fel rá, hol is van ő. Hmm, hogy fog ő kimászni ebből a gödörből? Gondolkodott erősen, aztán fogott egy nagy lapulevelet és fennhangon olvasni kezdett:
– Nagy esőzések jönnek, villámok cikáznak, mennydörög, aztán zuhog, zuhog az eső, és mindent elsodor magával. Itt a végítélet! Senki sem fog megmenekülni csak az, aki a Szentgödörben van. Itt a világvége! Mindent elsodor az ár, csak a Szentgödörben élhetik túl, de ott nem szabad tüsszenteni. Vigyázzatok, ez már a végítélet. Mindenki elpusztul, csak a Szentgödörben van esély a túlélésre, mindenkit elsodor az ár, mindent magával visz, minden elpusztul a Földön...

Éppen arra járt a róka koma. Lenézett a gödörbe és mit látott? Egy nyuszi ült és hangosan olvasott. Fülelni kezdett. És hallotta, amit a nyuszika a nagy lapulevélről olvas:
– Nagy esőzések jönnek, villámok cikáznak, mennydörög, aztán zuhog, zuhog az eső, és mindent elsodor magával. Itt a végítélet! Senki sem fog megmenekülni csak az, aki a Szentgödörben van. Itt a világvége! Minden elsodor az ár, csak a Szentgödörben élhetik túl, de ott nem szabad tüsszenteni. Vigyázzatok, ez már a végítélet...
Hallgatja a róka, egyre jobban kezd megrémülni, gondolkodik, hogyan mentse az irháját, hisz neki még esze ágában sincs az örök vadászmezőkre költözni. Látja, hogy zuhog az eső, ennek bizony nem lesz jó vége. Egyszer csak megszólal.
– Nyuszika, hallod? Lemehetnék én is a gödörbe?
– Nem jöhetsz róka koma, mert megeszel – válaszolt a nyuszi.
– Dehogy eszlek, dehogy eszlek, inkább élek sárgarépán, minthogy elsodorjon az ár.
– Megígéred, róka koma?
– Megígérem nyuszika!
– Akkor ugorj!
S a nyuszika a rókának olvas tovább a lapulevélről...

Arra kószált farkas koma, s feltűnt neki, mintha hangokat hallana. Azt hitte hallucinál, hiszen már egészen bőrig ázott a gyönyörű szép bundája. Éhes is volt szörnyen, és most, mintha nyúlszagot érezne... Lenézett hát a gödörbe... mit látott? Egy nyuszi olvasott a rókának egy hatalmas lapulevélről. Fülelni kezdett:
– Nagy esőzések jönnek, villámok cikáznak, mennydörög, aztán zuhog, zuhog az eső, és mindent elsodor magával. Itt a végítélet! Senki sem fog megmenekülni csak az, aki a Szentgödörben van. Itt a világvége! Mindent elsodor az ár, csak a Szentgödörben élhetik túl, de ott nem szabad tüsszenteni. Vigyázzatok, ez már a végítélet...
Hallgatja a farkas, egészen kétségbeesik, majd azon kezdi törni a fejét, hogyan mentse a bőrét, vagyis a gyönyörűséges bundáját, ami már szinte ronggyá ázott.
– Nyuszika! Engedj be engem is a gödörbe – könyörgött a farkas.
– Nem engedlek, mert megeszel! – jött a válasz.
– Nem eszlek meg nyuszika, még élek imába foglalom a neved, csak mentsd meg az életem.
Miután farkas koma ígéretet tett, nem fogja bántani őt engedélyt kapott, beugorhat a gödörbe.

Zúgott a szél, tombolt a vihar, ropogtak az ágak, fákat csavargatott a szél, zuhogott az eső. Egészen félelmetes volt az erdő. A medve akkor ballagott volna haza. Küzdött a széllel, a finom, vastag bundája már egészen a bőréig ázott, dörgött, villámlott, kis híján rázuhant egy fa, amikor hirtelen nyúlszagot érzett. Tovább szimatolt, míg oda nem ért a gödörhöz. Hát mit látott? Egy rókát, meg egy farkast, amint ülnek és hallgatják, amit nyuszika olvas nekik egy nagy lapulevélről.
– Nagy esőzések jönnek, villámok cikáznak, mennydörög, aztán zuhog, zuhog az eső, és mindent elsodor magával. Itt a végítélet! Senki sem fog megmenekülni csak az, aki a Szentgödörben van. Itt a világvége! Mindent elsodor az ár, csak a Szentgödörben élhetik túl, de ott nem szabad tüsszenteni. Vigyázzatok, ez már a végítélet...
Nagyon megrémült a medve, hát hiszen, már itt érzi a saját bőrén a végítéletet. Ő bizony még élni szeretne. Oda is szól nyuszikának íziben.
– Hé, nyuszika! Engedj be a gödörbe.
– Nem engedlek, mert megeszel – mondta nyuszika, és folytatta az olvasást.
– Mindenki elpusztul, csak a Szentgödörben élik túl, ha nem tüsszentenek, mindenkit elsodor az ár, mindent magával visz, minden elpusztul a Földön...
– Nem eszlek meg nyuszika, nem bántalak, sőt védelmezlek, csak segíts, kérlek!
– No jó, ugorj be te is – mondta a nyuszi és tovább folytatta az olvasást, most már a rókának, farkasnak és a medvének.
– Nagy esőzések jönnek, villámok cikáznak, mennydörög, aztán zuhog, zuhog az eső, és mindent elsodor magával. Itt a végítélet! Senki sem fog megmenekülni csak az, aki a Szentgödörben van. Itt a világvége! Mindent elsodor az ár, csak a Szentgödörben élhetik túl, de ott nem szabad tüsszenteni. Vigyázzatok, ez már a végítélet. Mindenki elpusztul... happpciii!...
– Hé, hallottátok, nyuszika tüsszentett... – mondták ijedten, szinte mind egyszerre – Mit tegyünk most? – kérdezte a farkas – szerintem – szólt a ravaszdi róka – fogjuk meg és dobjuk ki innen! – Ezennel megfogták, és zsupsz, kidobták nyuszikát a gödörből.

Reggelre, mire Pista bácsi feltápászkodott, elült a vihar. Micsoda ronda vihar volt az éjjel, gondolta, hogy megtépázta a fákat, biztosan lesz áldozat a csapdában is, dörzsölte össze a tenyerét, s már a szájában érezte a nyúlpaprikás ízét...
Hát amikor belenézett a gödörbe, mit látott? Egy rókát, egy farkast, meg egy medvét, amint püfölik egymást.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Mese
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 339
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1963 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz