Olvadj el, kívánj, majd égess el!
Altass, ha elmém álomra kényszerül
Fogd kezem, szoríts, húzz magadhoz
Tarts oly közel, amennyire lehet,
ameddig mered.
Én veled leszek, ha veled lennék
szeretnélek, ha szerethetnék.
De hol vagy? Merre bújsz?
Épp menekülsz, vagy álom volnál csupán
Rémisztő magány.
Veled fekszem, veled kelek
egymagamban, nélküled…
Árny vagy bennem, akár
árny a Napnak,
veszni sosem hagylak.
Hát ne bújj tovább,
jöjj elő, mutasd magad!
Fogj meg, ragadj el,
Vess tűzre és égess el, ha kell
De ne hagyj így, félig idebent
félig odakint, közel, s mégis távol
veled, de nélküled
érted, de nem értem…
Hagylak menni, vaknak lenni
elszaladni, elbukni, felállni
és bukni újra.
De nem! Megállj! jöjj közel,
érints meg, és égess el
ennyit élni merni kell!