A Wolf-ruha
Beköszöntött a tél, de Wolf és Liliom még mindig távol voltak egymástól. A szenvedésük nem enyhült, sőt felerősödött, s mindig erősebb lett. Míg Wolf elfoglalt volt munkája miatt, a nőnek nem lehetett egész nap edzése vagy tanórája, ami elterelte volna figyelemét. Nehéz időszak kezdődött, mikor elhagyta Monte Carlo-t.
Anita mellé állt be tanársegédnek.
- Egy két há, egy két há – szólt a táncosokhoz, miközben szíve egyre hevesebben vert. Angolkeringőt tanított épp, ami mély hatást tett annak idején szívére – Figyelj a tartásra -Flóra, kérlek!
- Igen Liliom kisasszony! – hangzott a válasz.
- Nem kértem, hogy válaszolj! – förmedt rá hirtelen felindulásból. A szíve nem bírt nyugodt maradni.
Az óra után a tanítvány odament hozzá, hogy megkérdezze mi a baja.
- Flóra, a szívem úgy kalapált a keringő alatt, hogy nem tudtam magamon uralkodni, sajnálom – és könnyei eleredtek.
- Menj vissza Monte Carloba, ahelyett, hogy rajtunk csattan minden bánatod! - közelített hozzá
- Nem tehetem, már megbántottam. Biztosan, soha nem akar már látni.
- Lili, hallgass meg! Wolf, szeret téged. Azt hallottam, nagyon mogorva lett és keserű, nem nagyon szeretik őt, mióta elmentél. Csak azért viselik el, mert a legjobbak között van. Van is egy ötletem, kíváncsi vagy rá? – mosolygott, de Liliom csak lehajtotta fejét. – Nemsokára itt van a karácsony, meg kéne lepned őt. Látogasd meg! - a nő hallgatott.
Monte Carlo-t egy szóval lehet jellemezni télen, hó. Az embernek a vezérlőig sincs kedve lemászni, nemhogy versenyezni. Wolf a szobájában Loráról álmodozott. Társával, Kira Nakazato-val, pedig ajándékokat kerestek a többi csapattársuknak.
- Lorának is kellene venned valamit - jegyezte meg a lány.
- Van benne valami – bólintott a férfi.
Az egyik boltban meg is pillantotta a tökéletes ruhát. Fekete, pánt nélküli keringőruha volt, melyhez egy téli köpeny is járt. Vérvörös belseje volt, ehhez egy pár selyemkesztyűt vett. Elégedetten csomagolta be, a tetejére egy cédulát tűzött: „Szeretettel, Wolf”
A tanársegéd a próba után szépen, lassan bezárta a termet, elbúcsúzott Flórától, s hazament. Amint belépett kis lakásának ajtaján, a szemben lévő szekrényen megpillantott valamit. Egy csodás, fekete keringőruha volt rá felakasztva egy kártyával a vállfán. Elolvasta, s leült ijedtében. Ekkor Anita lépett ki a hálószoba ajtaján.
- Én akasztottam fel, ne haragudj – mondta bűnbánóan, de egyáltalán nem bánta meg.
- Semmi gond, Anita, de mit keresel itt? Azt mondtad, pihenni szeretnél.
- Csak meg akartalak látogatni. Aztán jött egy csomag és átvettem helyetted. Bocsáss meg a kíváncsiságomért.
- Ennél tökéletesebbre nem csinálhattad volna – majd megint elsírta magát. Anita átölelte eközben.
- Most, hogy a táncpartnered végleg elhagyott, nem akarsz mégis visszamenni Wolf-hoz? Ide már csak a családod köt, tudom, hogy a táncoktatást nem szereted annyira, mint a versenyzést és őt!
- Nincs már bátorságom visszamenni.
- Elkísérlek, ha szeretnéd. Úgyis meg szeretném őt ismerni. Biztosan tiszta apja - mosolygott az emlékeibe merengve.
Liliom nem akart rá hallgatni, sem Flórára, úgyhogy nemmel válaszolt. Elküldte Anitát, mert egyedül akart maradni a ruhával. Wolf illatát vélte rajta felfedezni, ezért orrától el sem emelte. Gondolataiban, emlékeiben keresett menedéket.
"Mi lehet vele? Megkapta-e a ruhát és emlékszik-e még rám? - gondolkodott Wolf – Szeret-e még? Látni akarom! Lora egyszerűen nem ment ki a fejemből. Ő volt az első, aki tudta a Relia által vágott sebeket enyhíteni. De azzal, hogy nem lehet velem, vésett is még bele párat. Hogy tudnék vele kapcsolatba lépni? "
Miután visszatért elmélkedéséből, Lili egész máshogy látta maga körül a világot. Rájött, akkor lenne a legboldogabb, ha egész életében Wolf illatát érezné, őt ölelné és csókolná, mellette ébredne minden reggel, amikor csak teheti. Döntésre jutott, s rögtön elkezdett csomagolni. Miután úgy érezte, mindene megvan ahhoz, hogy Wolf mellett tökéletesen boldog lehessen. A csomagjában mindössze az estéi ruhái és egy-két otthoni ruha volt, természetesen a cipőivel együtt. Ékszereit is elvitte magával, s már el is indult. De nem a reptérre ment, előbb Anitát szedte össze. Felment a lakására, összecsomagoltak, majd taxival mentek a reptérig. Monte Carlo-ba repültek.
Wolf, Savo feljegyzéseit olvasta. Rengeteget írt szerelméről, Anita Blake-ről. - Az öreg Savo! – mosolygott - Miatta voltam a legnagyobb életveszélyben akkor, amikor Anita eltűnése után úgy döntött, agglegény marad. Ő volt az autók mestere, a világbajnok autóversenyző. - Hiányzott neki Lora, de nagyon! A munkahelyén elegük volt abból, hogy folyton róla beszél. - Apám és nagyapa, Lyle Owens Veyron is félszemmel versenyzett. Ha Dr. Moondance és Dr. Conor segít Lorának, vissza tudjuk adni nem csak a látását, hanem termékenységét is. Addig is - benyúlt a fiókba, és egy vörös szemellenzőt vett ki belőle - Lorának jó lesz. Bár itt lenne!
- Tom, édes Tom! – ugrott bátyja nyakába a meggyötört húga.
- Te mit keresel itt? Talán Wolf miatt jöttél? – kérdezett Tom mosollyal.
- Nem tudok nélküle élni. A táncpartnerem is elhagyott, így aztán semmi értelmét nem láttam a versenyzésnek. Hol van Wolf? – kérdezett aggódó szemével.
- Jelenleg nem tudom, hol lehet, de nemsokára itt van a karácsonyi bál.
- A ruhát már megkaptam – mondta, majd elpirult – Wolf küldött nekem egy fekete ruhát, azt fogom felvenni. De biztos, hogy eljön?
- Ismered őt, minden nagy eseményen ott a helye. Felkészültél arra, hogy visszaszerezd?
- Igen. De ha ezt is elbukom, már nem lesz miért élnem. Segíts nekem Bátyus!
Mikor Wolf megtudta, hogy Lora a városban van, ezt egy társától, Lawrence Charles Baron-tól tudta meg, úgy döntött, fejedelmi fogadtatásban részesíti. Ezért nagy volt a csodálkozás, mikor egy vörös, r32-es Skyline várta a ház előtt a nőt. A kocsit egy fiú támasztotta. Mikor meglátta a lányt, lekapta sapkáját.
- Bizonyára, te vagy Lora. L’amourette úr ajándékot küldött önnek!
- Kérek pár percet, amíg felöltözöm.
Pontosan az estély előtti napon jött a vörös csoda a lányért, aminek nagyon örült. Gyorsan felhúzta egyik koktélruháját, aminek végein fehér szőr volt, mint a Mikulás ruháján. Haját elegáns lófarokba kötötte. Boldogan ült bele az autóba annak tudatában, hogy szerelme küldte érte. Már besötétedett, a fényeket gyönyörűen lehetett látni. Lora leesett állal nézte ezeket végig a főutcán és néhány mellékutcán, milyen is a Monte Carlo-i karácsony. Nagyon élvezte az egész utat. – Köszönöm Wolf, bárcsak együtt tehettük volna ezt meg! – gondolta, majd még kicsit felidézte maga előtt az arcát, aztán kizökkentette a sofőr hangja. – Megérkeztünk, jó éjszakát – mondta, majd kezet csókolt Lorának. A vörös álom elment.
Eljött vége a bál, amit Szenteste tartottak meg a város legjobb szállodájának éttermében. Lora elkezdett készülődni, behívta Tomot is, hogy segítsen. Felhúzta a fekete ruhát, aminek bátyja húzta fel zipzárját. A selyemkesztyű következett, melyet egy pár kő díszített. Keresett egy fekete cipőt is hozzá, már csak a haj és a smink volt hátra. A felét kötötte csak fel, másik fele derekáig lógott, ahogy Wolf szereti. A sminkkel pedig elérte azt a hatást, hogy visszahozza régi, elfeledett arcát. Tom megjegyezte, hogy talán még soha nem volt ilyen szép, majd elindultak lefelé. A férfi autójával indultak el.
- Jó estét Heat kisasszony! - figyelt fel a lány egy gépies ízű hangra.
- Jó estét, Tear – köszöntötte mosolyával.
- Mi szél hozta Monte Carloba?
- A bálra jöttem, nagy híre van. Még sosem volt alkalmam a karácsonyt megcsodálni ebben a városban. Most mennem kell! – majd finom kezével végigsimította a motorháztetőt.
- A gazdám bent várja - jegyezte meg finoman a gép.
- Tudom – válaszolta a finom, női hang egy kis ravaszsággal.
Liliom csatlakozott Tomhoz, aztán besétáltak a gyönyörűen feldíszített, karácsonyi hangulatú terembe. A helyükre vezették őket, a nő nem figyelte, hol lehet Wolf, inkább csak várt rá.
Wolf végignézte a termet, vajon merre lehet a szerelme, és ekkor megpillantotta. Vett egy nagy levegőt, s odalépett.
- Mr. Heat, Lora kisasszony - köszönt.
- Wolf L’amourette? Hát itt vagy? – mosolygott Liliom, majd szerelme kezet csókolt neki.
- Jó látni - jegyeztem meg - Meghívhatlak egy italra? - majd fülébe súgott - Egyre szebb vagy.
- Igen, elfogadom - a nő szája fülig ért, végre teljesnek érezte szívét és boldognak. Sétálni kezdtek a teremben.
- Mi van veled? - érdeklődött a lánytól.
- Akarsz-e még engem, Wolf? – a lány szíve egyre hevesebben vert, nem tudta, mi lesz vele, ha Wolf nemet mond. – Életem célja te lettél. Nem akarok többé szenvedni. Haza kellett jönnöm – mondta, majd megfogta szerelme hideg kezét.
- Lora, te vagy számomra a legfontosabb – majd megcsókolta.
A csók egyszerre volt forró és érzéki. Lili megremegett, miközben a forróság átsuhant testén.
- Te megmentettél attól, hogy feladjam. Inkább én kérdem, tudsz-e így szeretni, ahogy vagyok?
- Nem tudlak, nem szeretni. Lehetsz bármi, én akkor is szeretni foglak, míg élek. – megcsókolta a lányt, és zakója zsebéből fekete rózsát vett elő - A tiéd – mondta- Szabad egy táncra?
- Köszönöm – ekkor felhangzott egy ismerős dal. – Szabad. – mosolygott Liliom.
Wolf magabiztosan, de gyengéden fogta meg kedvese derekát és kezét. Döntéssel kezdődött, miközben elcsattant egy csók. Az emberek kérdően néztek rájuk, a zenének sem kellett volna a műsor szerint elindulnia, de hamar ráismertek a párosra. Mindenki áhítattal nézte, ahogy táncolnak. Messziről feltűnt nekik a köztük levő láng. Wolf úgy forgatta Lorát, hogy le sem ért a lába a padlóig, úgy döntötte le, hogy nem maradt ki egy csók sem. Az emeléseknél, pedig Lora arca úgy sugárzott, mintha tényleg repülne, de ennél jóval magasabban. A Dark Waltz szólt, ez nyilvánvaló, ez volt az ő táncuk volt. Ez a koreográfia szerelemből megkapta a maximum pontját, talán a nagy versenyt is megnyerték volna vele, a zsűri szívét is meglágyította volna. Forgás, emelés, döntés, keringés a teremben körbe-körbe. Nem is engedték el egymást egyszer sem. Majd sajnos vége lett, de az utolsó csók sem maradt ki a tökéletes táncból. A tapsvihar óriási volt.
A végét már Anita is látta, el volt ragadtatva tanítványától. Oda is mentek Tommal, hogy gratulálni tudjon.
- Lora, szóhoz sem jutok – ölelte meg.
- Anita, bemutatom, Wolf L’amourette-t, Savo fiát.
- Örülök, hogy megismerhetem Miss Blake. Lora sokat mesélt önről – kezet csókolt a nőnek - és sokat olvastam magáról.
- Én is sokat hallottam a fiatalúrról – mosolygott Anita – Tudja, olyan jól táncol, akár az apja.
- Köszönöm - felelt - jó lenne, ha apám is itt volna.
Anita csak lehajtotta fejét, majd a zenekar vezetőjéhez lépkedett. Savo és Anita kedvenc keringőjét kérte. Csak is úgy indult el, hogy megmondta, ő maga Anita Blake. Majd felkérte Wolfot egy táncra.
Ez egy kedvesebb tánc volt, de szintén angolkeringő. Mindketten mosolyogva álltak neki. Wolf megfogta a nőt, s elkezdtek táncolni. A férfi, alig mert a szemébe nézni, nagyon tisztelte őt. Ennek megfelelően is táncoltak. Nem voltak benne magas emelések, erős forgások. A férfi nagyon vigyázott vele, mintha törékeny lenne. Anita ezt mosolyokkal tudta megköszönni, s nagyon könnyedén mozgott a karjaiban. A koreográfiából azonban nem lehetett kivenni, milyen érzések kavarogtak bennük. Kívülről csak egy légies és precíz versenyprodukció látszott. A tánc végén mégis felemelte a nőt, aztán ledöntötte.
- Köszönöm Savo – csúszott ki Anita száján, majd magához tért – Bocsáss meg Wolf! Kissé elkalandoztam – mosolya lelankadt kissé, de tartotta.
- Mi volt ön és apám között? - érdeklődött Anitától.
- Gondolom, Savo előadott már egy sztorit, annyit tudok mondani erről, hogy biztosan igazat mondott - Wolf enyhe csókokat lehelt Liliom puha vállára. Majd a következő pillanatban lekapta gyűrűjét, s szerelme kezébe adta. Szívesen fogadta el, aztán ő is Anitát figyelte.
- Én csak táncpartnernek tekintettem őt tudom, hogy Savo mennyire szeretett engem. Sajnáltam is a dolgot, de nem tehettem ellene semmit. Próbáltam mondani neki, hogy akkor inkább hagyjon el, de nem akart.
- Milyen ismerős – gondolta - Lora, beszélhetnénk? - fordult a lányhoz.
- Persze, Wolf – mosolygott – Anita, megbocsátasz?
- Menjetek csak, addig majd Tommal táncolok.
Ezt a tökéletes karácsonyt Lora már nem tudta fokozni a gondolataiban, kíváncsian várta a folytatást.
- Hova viszel kedvesem?
- Oda, ahol végre kettesben lehetünk.
A férfi egy hotelszobát foglalt aznap estére, nem kellett messzire menni. Viszont, amiről akkor este meg akarta győzni a nőt, újra szétválasztotta őket. Lehet, hogy nem volt elég bátor, de ha megértette volna, akkor nem kérte volna, hogy csatlakozzon a vállalathoz. Wolf szerint máshogy nem lehettek volna együtt, hisz a megbízások szerte a világban voltak, folyton utaznia kellett. Liliom a balesete után nem akarta tovább kockáztatni az életét. Így végül azt mondta szerelmének, hogy mondjon fel Ő, ha vele akar maradni.
Wolf nemet mondott. Nem kért gondolkodási időt, nem tudott volna elszakadni az akkori életétől. Talán még nem érte elég trauma és csalódás. Elengedte Lilit azzal, hogy ha meggondolja magát, bármikor megkeresheti.
Mindketten tudták, hogy nehéz lesz lemondaniuk egymásról, de egyelőre senki sem akart lépni.
|