Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még mindig

, 294 olvasás, fekaagika , 0 hozzászólás

Szerelem

Egyszer szerettem igazán,
Szép Tokaj őszi hajnalán,
És máig érzem minden nap,
Mi ott égetett hajdanán.

Találtam, mint törékeny kincset,
Száz meg száz szerető szívet,
De a láng mindannyiszor kihunyt,
Szép Tokajnak párja nincsen.

Akkor még gyermekek voltunk,
A fiatalság, mint koszorú
Megvédett, s engedett álmodni,
S az álom még nem volt szomorú.

Bár elengedtem az álmokat,
Mik gyermekként simogattak,
S a felnőttkor küszöbén állok,
Az idő mintha megállt volna.

Megtiltottam magamnak egyszer,
S utána még újra százegyszer,
Hogy rád gondoljak vágyakozva,
Míg te kezem rég elengedted.

Be tudtam csapni az eszemet,
De szívem feledni képtelen,
Mert bárkit csókoltam, s öleltem,
Téged szerettelek szüntelen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: fekaagika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 20
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Heaven
 · PiaNista
 · Raven


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz