Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örökké Veled maradok

, 510 olvasás, christiancrown , 0 hozzászólás

Szerelem

Felhők gyűltek az égszínkék szemeidben
és áztatja arcod, mint a csendes esőben
földre hullt vízcsepp, ami eltűnik a mélyben
belülről fakadó bánatod forrása a szívedben

Szavak nélkül mondja el szomorú szemed,
még itt vagyok veled és most, csak Neked
látva a féltve számolt órákat és a perceket
lassan múló s pergő apró homokszemeket

még ölelő karodban a csókodnak íze méz
de már az emlékek terheinek súlya nehéz
és a pillanatban megőrzött vágy az ölelés,
a szó: Szeretlek, tán elmondanom is kevés

ami bennünk él, izzó parázs tüze égeti fel
nem marad más, csak hamu és mégis kell,
hogy mindent felperzselő és tiszta szívvel
könnyek közt mondjuk: Soha ne engedj el!

Amikor majd a kimondott szó se lesz elég,
s bennünk a szerelem lángja teljesen kiég
Akkora Én testben és lélekben is meghalok
de emlékem megőrzik az égben a csillagok
és a lélekfonalad szálaiban, Én ott vagyok,
elszakíthatatlan, mindörökre Veled maradok!

Megjegyzés: Paks, 2015. december 24.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: christiancrown
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 25

Page generated in 0.0375 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz