Láttam elképesztő elmék önpusztító harcát az elnyomó világ ellen.
A küzdeni vágyók hanyatlását a széttiport álmok padlóin.
A romos utca gyermekeit, kik nem tudják, miből lettek.
S a vánszorgó testeket. Egy kis ételért mindent levetettek.
Láttam a gazdagságba szült csecsemőket,
Az áhított boldogságban nevelkedő gyermekeket.
Láttam azt, ki mindent eldobott egy édes csókért.
S láttam őt, aki ékesen csókolt egy marék sóért.
Ott voltam a hajnalok hajnalában.
Az éjszakák vérpezsdítő kavalkádjában.
A széllel, mi szoknyákat lebegtet több tucat kíváncsi szemben,
s az esőben, mi reggelre elmosott mindent.